Futhark, avagy az ógermán rúnák titkai 1.

Futhark, ógermán rúnaírás, északi rovásírás – megannyi titkot rejtenek a mai napig a magyar vagy türk rovásíráshoz hasonlatos ősi ábécé jelei.

(Ez egy vendégcikk a morrighan.hu oldalról)

A rúna szó eredete

Maga a „rún”, „rúna” szó az ógermán nyelvben “titkot”, “rejtélyt” jelent. Az eddákban megőrzött mítosz szerint a rúnákat Odin, az okkult tudás félszemű germán főistene szerezte meg az emberiségnek, midőn az Yggdrasil (az Életfa) ágairól saját dárdájától átdöfve függött kilenc napon és éjen át, étlen-szomjan egészen addig, amíg elérte az alatta fekvő mágikus pálcákat. Miután megszerezte a rúnák titkát, újjászületve ereszkedett le a fáról. Mindegyik rúna sajátos energiákat, energiamintákat átfogó, ezoterikus jelentéshálózattal bír a fonetikus értékén túl, amit a betű formája és számbeli értéke mutat.

Valamennyi rúnának van:

• története,
• istene,
• kulcsszava,
• csillagászati és anatómiai megfelelése,
• égtája,
• varázséneke,
• hétköznapi szimbóluma,
• színe,
• mágikus jelentése.

Az Eddában így olvashatjuk: „Függtem, tudom, A szélfutta faágon, Kilenc éjen át, Dárdával átverve, Odinnak áldozva, Áldozva magamat magamnak, Odafenn a fán, Gyökere hol támad, Titok mindeneknek. Kenyérrel nem kínáltak, Ivótülökből inni; Fürkésztem mélységeket, Megleltem rúnáim, Rikoltva mind felszedtem, Földre visszazuhantam.”

Többféle rúna-ábécét használtak

Több, lülönböző számú betűből álló ábécé létezett Észak-Európában, Skandináviában, a Brit szigeteken és Izlandon (i.e. 100-i. sz. 1600 között). A germán ábécé, az Elder Futhark 24, a skandináv (dán, svéd, norvég) 16, az angolszász 33 jelből áll. Maga a Futhark szó ugyanúgy született, mint az ábécé szavunk: az első betűk összeolvasásából (F-U-Th-A-R-K). Az idők során tekintették az istenek ajándékainak, titokzatos varázsjeleknek, gyógyító motívumoknak, egyszerű írásjeleknek, kapuknak egy másik dimenzióba. De mi az igazság? Az, hogy ez mind igaz. A felhasználástól függ! 

A Rúnák eredete

Ha a misztikus eredettől eltekintünk, akkor azt kell mondjuk, hogy valószínűleg belső-ázsiai eredetű. A legrégebbi rúnákról szóló írott feljegyzések i.e. 300-200. között keletkeztek. A jelek ősét görög, etruszk, gót és kelta (ogham) írásjegyekben vélték felfedezni a nyelvtudósok. Mivel viszonylag kevés emlék maradt fent, a pontos eredetet nagyon nehéz meghatározni.

A rúnák eredeti rovása

A rúnákat általában csontba, fába vagy sziklába vésték. A jósláshoz használt rúnakészletet leggyakrabban csontokra vagy kis fadarabkára rótt rúnák alkották. Különösen kedvelt voltak a szent fák vagy rénszarvasagancs csontdarabkái, de véstek rúnákat kagylókra, kiszárított vagy kiégetett agyagdarabkákra, apró, lapos kavicsokra is. A rúnakészletet kis bőr- vagy lenzacskóban tárolták, néha valamely állat gyomrából kikészített zacskóban, esetleg teknősbéka páncéljában.

A rúnák mágikus használata

A rúnákat gyakran mágikus szigillumként, pecsétként használták. Például a Sowulo rúnát gyakran vésték kardpengére, másokat ivókürtökre, vagy egyéb személyes tárgyakra. Az erő és születés rúnákat terhes asszonyokra alkalmazták, hogy megkönnyítsék a gyerekszülést, vagy betegségek gyógyítására. Talizmánokra szintén gyakran véstek rúnákat. A rúnák az egyén és az Univerzum vonatkozásában leírják az egyes energiaszinteket és energiaáramlatokat. Különböző világelképzeléseket foglalnak össze, ezeket képi formában jelenítik meg, így lehetővé teszik azok koncentrációs fókuszként való felhasználását a mágikus és misztikus szertartásokban, akár önmagukban, akár egymással való kombinációikban. Az egyes rúnákhoz kapcsolódó erőket azzal tudjuk megidézni, ha vizualizáljuk magát a rúnát, és közben kiejtjük a nevét, prózában, vagy énekelve. Így közvetlen csatornát teremtünk az univerzális energiákhoz. [etheme_new title=”Latest Products” limit=”15″] A fény-nyelvek, a betűszám-nyelvek közvetlen rezgéskapcsolatban vannak az Isteni Tudattal, így ezek ismerete és megfelelő használata az isteni eredet megtalálásához, a mindenséggel való egyesüléshez vezet!